TÉVHITEK

Eredetileg ezt a menüt, nem terveztem a weboldalra. De a tapasztalataim azt mutatják, hogy míg felhasználói oldalon – mint szobrok, Márka, Brand, Szelfi vagy panoptikumi figurát – sokan ismerik, keresik, kedvelik és szeretettel nézegetik, addig megrendelői oldalon nagyon kevés azok száma, akik tisztában vannak ennek a munkának a menetével, aprólékosságával, elkészítési folyamatával. Pedig ha egy kicsit tudományosabban tudnánk elkezdeni a közös munkát, akkor még több energiát tudnánk arra irányítani, hogy minél inkább a maximumot hozzuk ki a megrendelésből.

Őszintén be kell vallanom, nem tudok esztergálni.  Így, ha nekem ilyen munkára kellene megbízást adnom, bizony bajban lennék én is, mivel nem ismerem a munka paramétereit…

.

Ezért döntöttem úgy, hogy segíteni szeretnék megrendelőimnek azzal, hogy leírom számukra azt az 5+1 leggyakoribb tévhitet amivel munkáim során találkozni szoktam. Segíteni eloszlatni azokat a tévhiteket, melyek lassíthatják vagy nehezíthetik a közös munkát. Azért, hogy egy gördülékeny munkafolyamatot kapjunk, ahol a professzionális munkavégzésen van a hangsúly, ahol jó munkalégkörben lehet sokadszorra is egyeztetni…

Egy joghurtot a hűtőből…

Az első tévhit amit szeretnék eloszlatni, hogy, 1 szobrász sem készít Mátyás királyunkból vagy az afrikai pigmeusból “tartalékot” – amiből kettőt berak a speizba, hogy jó lesz az még későbbre… Ez most lehet, hogy leírva mókásnak tűnik, de visszatérően találkozom a megrendelői levelekben azzal, hogy jó lesz nekünk az is amit oda vagy oda készített, és ha már van legyártva belőle, akkor jó lesz nekünk az is, és egyéb fordulatok… Szeretném megerősíteni újra, hogy ez nem egy joghurt, amit kiveszünk a hűtőből a másik mellől…

Indoklás:

Minden egyes figurám, karakterem amit éltre keltek, az nem sorozat gyártott „termék”. Ahogyan mi mindannyian egyedi jellemvonásokkal rendelkezünk, úgy a szobroknak, figuráknak is meg van a maguk, rájuk jellemző egyedi karakterük, gondolatuk, külső megjelenésük, mozdulatuk, ebből következő egyedi elkészítési módjuk. Persze, hogy vannak alapfogások, melyek általánosan minden figurám alapjai, de ezek egy ponton túl, már elválnak egymástól, hiszen pont ettől tudnak életre kelni…

1440

A második leggyakoribb tévhit az a faktor, ami a pénzzel közösen viaskodik az első helyért egy megrendelés első kérdései között. Tudom én is magamról, ha rendelek valamilyen munkát vagy szolgáltatást, mondhatjuk, hogy a két legfontosabb kérdés ilyenkor, a „ mennyibe fog ez nekem kerülni” és a „mikorra lesz ez kész” két mondat. Engem mint kivitelezőt, a második kérdés jobban foglalkoztat. Ezt érdemes végiggondolni…

Indoklás:

Egy munka mivoltát, minőségét nagyban befolyásolja, az adott munkára fordítható/fordított idő. Tudom, természetesen a pénz is, de én nagyon szeretem azt, amit csinálok, szeretném mindig kihozni belőle a maximumot, hogy egyaránt valódi élményt tudjon jelenteni a megrendelőimnek és élményt tudjon adni azoknak a látogatóknak vagy „nézőknek” is, akik kíváncsiak rá…

Tehát ha a megrendelőm – még ha önnön hibáján kívül is – de teljesíthetetlen, vagy a körüli időtávot, időpontot határoz meg, azzal nagyban tudja rombolni a saját munkája minőségét. Persze tudjuk, hogy néha vannak extrém helyzetek, én is belátással vagyok rá. Ha kell, dolgozom napi 10 vagy 14 órát, beáldozom a hétvégéimet is, ami ideig óráig megoldás és segítség is tud lenni. De ha ez, folyamatossá akar válni, akkor talán nem nehéz belátnunk, hogy ez hosszú távon, működés képtelen munkavégzéshez vezet. Aminek a következménye újra csak a minőség romlásához vezethet – de ami még ennél is rosszabb, hogy az ember elkezd hibázni, jön majd egy rossz öntés amit újra meg kell ismételni, és mint egy láncreakció, tovább rántja magával a munkát a lehetetlen homályába… amiből természetesen egyre nehezebb kijönni, de ki kell, hiszen a munkának időre el kell készülnie. Borzasztó dolog, nem kívánom senkinek.

Csak meg kell csinálni…

Harmadik tévhit, hogy a munka úgy kezdődik, hogy eleve már ki van találva, „már csak meg kell csinálni…”

Gondolok itt arra például arra, hogy van egy megrendelői igény – mondjuk, 10 figurát szeretnének egy panoptikumba, meg is határozták, hogy kik legyenek azok, és küldenek a részemre 10 olyan képet, ahol, mint a történelem könyvekben, a személyekről egy mellszobor van. A megrendelés viszont nem 10 mellszoborról szól, hanem 10 db panoptikumi figuráról. „ Erre kérünk ajánlatot…”

Erre én csak 1 választ ismerek: Mennyibe kerül egy 10 éves használt Audi…

Azt gondolom, egyik kérdésre sem lehet felelősséggel válaszolni.

Indoklás:

A munka valóban ott kezdődik, hogy meghatározzuk a figurák személyét, ez teljesen igaz és jó kezdő lépés. De magához a megrendeléshez vagy ajánlat tételhez, ez még nagyon kevés. Amikor nem konkrét terveket kapok, hanem egy elképzelést, akkor azt ugyan úgy mint egy házat, anyaggyűjtés segítségével meg kell terveznem. Önteni lehetne azokat a kérdéssorokat, amiket ez után még meg kell határozni vagy el kell dönteni.

Csak, hogy néhányat említsek:

Milyen helységbe kerülnek a figurák? – száraz terem, vagy párás pincehelység…

Mekkora elemekben lehet gondolkodni, ha szállításról van szó? – emelet, lift, ajtón beférjen…stb.

Figura megvilágítása? – egy sötét sarokban ugye nem mutatna olyan jól, már ha nem ez az eredeti koncepció…

Milyen mozdulatban legyen a figura? – mert sokszor ennek is lehet mondanivalója…

A mozdulathoz van-e kiegészítő elem? – szék, trón, tereptárgy esetleg amire fellép vagy könyököl egy várfal részleten…

Milyen kiegészítők kellenek? – fegyver, jogar, íróeszköz, korona, ékszerek, egy csirkecomb a kezében, gyakorlatilag bármi lehet ilyenkor…

Milyen korú a figura? – akár életkor vagy akár történelmi kor…

Milyen a figura ruházata? – milyen szinten kell törekedni a korhűségre ( a ruha varrásának módja, látszó öltések… )

Ruházat anyaga? – színe? – mintázata?

A figura hogyan lesz öltöztetve? – levehetően, rávarrhatóan, cserélhetően…

Oldhatónak kell lennie a figurának? – a testrészeknek valahol szétszedhetőnek kell lennie pl, az öltöztetés vagy szállítás miatt?

Ha igen, akkor hol? – fejnél, vállnál, csuklóban, has tájékon…

És akkor még hol vannak a vas vázra, statikára vonatkozó kérdések, hol vannak magára a testre vonatkozó kérdések, mint anyagok, festés, szőrzet, szem színe…stb.

Nagyon sok apróságnak tűnő vagy csak később felmerülő kérdés van, amit a tervezés minél korábbi szakaszában kell megválaszolni. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához én egy saját készítésű kb. 30 pontból álló csekklistát használok – ami hasonló elven működik,  mint amit a pilóták használnak felszállás megkezdése előtt. Emellett a megrendelőimnek segítség képen, sok rajzzal, vázlattal szoktam segíteni, mivel így mindenki számára egyértelműen láthatóvá és jól alakíthatóvá válnak a dolgok.

Nagy hangsúlyt fektetek erre a szakaszra, mert valójában itt dől el, hogy mennyire lesz kifinomult és zökkenőmentes a munka. Mennyire tudjuk közösen a maximumot kihozni a megrendelésből.

Hány az óra Vekker Úr…

Sokszor előforduló negyedik tévhit.

Hálás vagyok minden megkeresésért. Köszönöm mindazoknak akik bíznak bennem, kíváncsiak az ötleteimre és értékelik a tudásomat, ezáltal szavazva rám egy-egy ötletük megvalósításakor.  Minél nehezebben megvalósítható egy feladat, annál jobban inspirál és ad egyre több erőt a megoldás megkereséséhez és a sikeres elkészítéshez. De van az úgy néha, hogy adott pillanatban, nem tudunk találkozni egyazon időben… Ez akkor, talán kicsit fájdalmasnak is tűnhet, de előny is kovácsolódhat belőle, hiszen ettől még kialakulhat egy jó kapcsolat, ami a későbbiekben még eredményes is lehet…

Indoklás:

Ahogyan azt a fentiekben már említettem, tervszerűen dolgozom, számomra ez az egyik fontos alappillére a jó munkának. Ezáltal, mindig tudja az ember, mennyi ideje van, mert határidőt tartani – már pedig az ugyan olyan fontos része a munkának mint egy fej a figurán – csak így lehet. Persze az ember néha kénytelen feszíteni a húrt, de azonnal ugrani egy munkára – bevallom őszintén, nem mindig lehetséges. Vagy azért mert több projekt is fut egyszerre egyazon időben, mert a munkafázisok ezt lehetővé teszik, de nincs már mód ezt tovább fokozni. Vagy azért nem, mert akkor nagy valószínűséggel azt a megrendelőmet kellene cserben hagynom, akinek a megbízását éppen teljesítem, azt aki bizalmat adott nekem. Márpedig ilyet nem teszünk.

Nekem kell egy ilyen szobor…

Aminek nagyon örülünk, hiszen értő szemekre talált a munkánk.

Látja leendő megrendelőnk, hogy a munkáink nem egy szokványos, sematikusan, esetleg száz számra készített vagy azokhoz hasonlatos “figura”. Érti, hogy művészi szintre szeretnénk emelni a művészet és üzleti világhoz egyre szorosabban kapcsolódó – inkább már sziámi ikrek módjára összenövő – marketinget és a hozzá kapcsolódó közösségépítést. És ez mind nagyon szimpatikus számára. Szeretné éppen ezért ezt az egyediséget a saját üzletében, üzleti világában is megjeleníteni. Hiszen ez rá nézve is – a vásárlói, ügyfelei szemében – egy komoly minőségi rangot, előnyt kölcsönöz számára… De jön az ár!

Indoklás:

Mindannyiunkban van egy vágy, megszerezni azt amit kinéztünk magunknak. És természetesen van egy vágyunk is hozzá, mennyiért szeretnénk megszerezni. A probléma akkor van, ha Trabant áron szeretnénk Mercedest vásárolni. Ezt egyik autószalonban sem tudjuk megtenni. Nálunk sem.
2 lehetőség van ilyenkor. Próbálunk a fejünkben megálmodott összeghez keresni “figurát” – ami igen nagy valószínűséggel vagy 1 kínai sorozat vagy egy okosban, ismerőssel legyártott dolog lesz.
Vagy elkezdünk reálisabban nézni, és elkezdünk gondolkodni azon, hogy szobrainkkal mik azok az értékek és előnyök, melyek egybevágnak az elképzeléseinkkel. No… erről a pontról már lehet érdemben tárgyalni…

Apróbetűs rész…

És egy utolsó tévhit a munka minőségével kapcsolatban.

Úgy nem tudok a munkán gyorsítani, hogy az a minőség rovására menjen. Lehet, hogy talál olyat, aki enged a megrendelői nyomásnak és gyorsan beletold egy darab fát, megragasztja szilikonnal, betekeri cellux-al és kész is van, mert az úgy sem látszik…. és hasonló megoldások a kisujjában vannak. Vagy olyan anyagokat használ, amik segítségével jóval olcsóbb megoldásokat tud kínálni. Vagy a csábítóbb ajánlat kedvéért nem ír be bizonyos tételeket, amiket a végén mégiscsak el kellene számolni…

Indoklás:

Az ok egyszerű, mindig hosszú távú kapcsolatban gondolkodom, és azt feltételezem, hogy ha valaki pontos és precíz munkát és kölcsönösen pontos elszámolást kap tőlem, az szívesen dolgozik velem legközelebb is, és ezáltal ő is hosszú távú munkakapcsolatban gondolkodik velem. Ezért nem is tudok gyorsan toldani, foltozni, mindig olyan megoldáson gondolkodom, még ha időleges is, hogy az minél stabilabb legyen. Megrendelői nyomásra azért nem tudok rossz kompromisszumokat kötni, mert a megrendelő többnyire csak az adott pillanatot nézi – minél hamarabb legyünk túl rajta – de én tudom, hogy miután elmúlt a látszólagos vihar, minden nap az én munkámat fogja nézni, és akkor már nem fog tetszeni neki a fél megoldás vagy az akkori gyors kompromisszum…